Kell-e temetni a 2025-ös növekedést? Várjunk azért még vele!
Az eddig megjelent ágazati adatok óvatos bizakodásra adnak okot, ez a lendület pedig az év jelentős részére kihatással lehet.
Nem mázli és nem csoda.
„Miközben a közgazdászok folyamatosan az elkerülhetetlen gazdasági lassulásról beszélnek, a magyar GDP-növekedés hosszú ideje 5% körüli, vagyis egyenletesen magas ütemű. A nagyvonalú magyarázat szerint a kedvezőtlenné váló külső környezet hatásait ellensúlyozni tudják a belső motorok, a fogyasztás és a beruházás dinamikus bővülése. De ha ez ennyire egyszerű, akkor más országokban miért nincs így? A fő válasz abban keresendő, hogy Európában a magyar gazdaságpolitika hisz leginkább a válság utáni környezet különlegességében, és ezért a legbátrabban alkalmazza azokat az élénkítő eszközöket, amelyek erős keresleti nyomást generálnak.
(...)
A kamat-, árfolyam- és költségvetési politika mellett a keresletélénkítés fontos eleme a laza jövedelempolitika. A reálbérek már több éve dinamikusan emelkednek, ami a lakossági fogyasztási keresletét dinamikus pályán tartja. Ezt a folyamatot természetesen a munkaerőhiány táplálja, de a kormány egyrészt a minimálbérek gyors emelésével, másrészt a járulékcsökkentésekkel ösztönzi azt.”
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.